Isten hozott Libriában, ahol, minden újra életre kell. Fanfictionok, írói alkotások.

Queen, The crow, Krimi, Akció témakörben

 

Teljes méretű kép megtekintése

Teljes méretű kép megtekintése Teljes méretű kép megtekintéseTeljes méretű kép megtekintése

 

MENÜ

 

 

1. fejezet.

 

Uram, uram!- rázta meg erősen főnöke karját Jessica mire az, lassan felnyitotta mélyen ülő nagy kék szemeit. Az első pillanat kábultsága után, a férfi mély sóhajjal dűlt előre, jobb keze mutatóujja és hüvelykujja közé szorítva széles homlokát. Jessica kissé meghökkent a hirtelen mozdulattól, ennek ellenére finoman szökkent kissé arrébb a fiatal férfitól.

  • Ne haragudjon, hogy felébresztettem, de már harmadjára keresték az építkezésről.

  • Harmadjára? Mi történhetett? ! – nézett fel titkárnőjére a férfi.

  • Kapcsolja be, kérem!

  • Bruce Wayne, hallgatom – dőlt előre asztalára a kihangosított telefonhoz, pár másodperc múlva.

  • Dempsy vagyok, uram – hallotta meg az építésvezető hangját a vonal másik végén

  • Ne haragudjon a zaklatásért, de a déli szárny bontásánál, találtunk egy testes vasdobozt. A munkások remélik, hogy pénz van benne és feszegetik.

  • Érdekes dünnyögte- miközben kiszáradt torka tudta, a déli fal sötét titkokat rejt, de erről a titokról, ő nem tudott. Ez nem az ő titka volt

  • Azonnal indulok – reccsent fel keményen a hangja, miközben vállára kapta zakóját. Odakint Jessica érdeklődve nézte, ahogy minden zárat gondosan becsuk irodájának ajtaján. A nő sötétbarna arca aggodalmat tükrözött. Wayne vékony száját fickós mosolyra kényszeríttette, hogy megnyugtassa asszisztensét.

  • Jessica kimegyek az építkezésre, ha valami sürgős hívás lenne, kérem, kapcsolja a Lamborghinibe – mondta félmosollyal, ahogy a lift felé indult.

  • Uram…- hallotta a háta mögül.

  • Igen? – fordította hátra a fejét, miközben a teste mozdulatlan maradt.

  • Jól érzi magát? Többször megpróbáltam felébreszteni, de még csak meg sem moccant. Úgy voltam vele, ha most sem ébred fel, akkor orvost hívok!

  • Ejnye Jessica!- nevette el magát a fiatal férfi, miközben nagy lendülettel a titkárnő asztala felé fordult, majd széles tenyerével az asztalra támaszkodva a nő csodálkozó szemeibe fúrta tekintetét.

  • Drága hölgyem – búgta a nőnek- az éjszakámat öt liter pezsgő, és két hölgy társaságában töltöttem.

  • Oh uram!- kapta el tekintetét a nő. Mire megnyugodott, és felnézett addigra a főnöke már a liftből kacsingatott vissza. Miután az ajtó bezárult, a fiatal milliomos sóhajtva hajtotta le a fejét és az órájára nézve megszólalt.

  • Jól elaludtam. Két nő? Örülök, ha kibírom az éjszakát.

 

Lucius Fox szemüvege mögül épp a memóriaanyag új védőmolekuláját tanulmányozta.

  • Még mindig nem elég jó – gondolta, miközben levette a báburól és látta, hogy a megégett anyagon kívül, maga a bábu is megperzselődött – hát azért sokkal jobb, legalább egy rakéta árt már csak- vigyorogva, megveregette saját vállát – ügyes vagy Lucius, csak így tovább – dünnyögte. Waynere várt, aki egy fél órával ezelőtt hívta fel, hogy várja meg, mert szeretné, ha megvizsgálna valamit- gondolta végigfuttat addig pár tesztet a számítógép segítségével, mikor a terem ajtajában megjelent főnöke magas karcsú alakja. Még nem ért oda Foxhoz, mikor kuncogva megszólalt.

  • Az isten szerelmére Fox fájdalomcsillapító kértem, nem lórúgást! – nevette el magát keserűen és felhúzta a szemöldökét. Fox őszintén mosolygott vissza, táncoltak a szeplők, idősödő fekete arcán.

  • Elnézést uram, de mivel már hónapok óta nem küldték fel a jelet, és önnek még most is nagyon fáj a háta, arról nem is beszélve, hogy csak úgy kalandozik az éjszakában, úgy gondoltam, … – itt elakadtak a szavai, mert Wayne közelebb ért, és megpillantotta kezében a ládát, nem bírta megállni, míg Wayne odaér vele az asztalához, elé szaladt, és mohon tapogatni kezdte a fekete dobozt. A fiatal férfi meghökkent az öreg technikai szakértőn. Soha nem látta még ilyennek. Megkövülten hagyta, hogy a másik kikapja kezéből a nehézkes ládát és mohón a vizsgálati asztalra helyezze, miközben kiszáradt ajakkal pusmogja.

  • Istenem, ez lehetetlen! – aztán a könnyeivel kezdett küszködni. Wayne mellé állt, kissé félre fordította a fejét, és megszólalt.

  • Szóval, mi folyik itt?

  • Én ezt a dobozt huszonhárom éve csináltam, egy nagyon jó embernek- jelentette ki meghatódottan Fox.

  • Az apámnak? – csapott le rá kérdéssel hirtelen Wagner.

  • Nem, nem is értem mit kereshetett a kastélyban.

  • Akkor kié?

  • Ez egy hosszú történet.

  • Hát, ha van egy rövid változat, meghallgatom. Utána dolgom…zzz…zzz…zzz… szakította félbe a zümmögés a beszélgetést – tévedtem már is dolgom van – fejezte be a mondatát Wayne.

Fox automatikusan lenyúlt a fiókok alá és megnyomott egy apró vörös gombot.

  • Nahát a jel uram, ennyi idő után, vajon mi történhetett?- jegyezte meg a főnökére pillantva. Miközben az asztalától pár lépésnyire a padlót kettévágva, egy üvegkalitkában megjelent a társaság harmadik tagja. Bruce Wayne valódi énje. Miközben a fiatal férfi levette ingét jelentőségteljesen Foxra pillantott.

  • Nem tudom, de rövidesen ki fogom deríteni.

  • Tudom – nézett vissza rá Fox, meglehetősen aggasztották a Wayne hátán tátongó sebek. Nem sok javulást mutattak.

  • Ha Gordon felküldte a jelet, valóban fontos lehet a dolog… Váááá – üvöltötte el magát hirtelen Wayne, amikor megérezte a maró fájdalmat a hátán. Az izmai egyenként táncra perdültek a fájdalomtól. Majd tompán elernyedtek és gyors zsibbadtság lett úrrá rajtuk, annyira elzsibbadt még a válla is, hogy azt sem vette észre, mikor Fox ráfeszítette felsőtestére újdonsült ruházatát.

  • – Ne haragudjon uram, de ez fertőtleníti és elzsibbasztja a hátát. Fox nagy megkönnyebbülésére Wayne egy szót sem szólt, csak a fejét hajtotta le, miközben felfegyverkezett.

  • Ha lehet, holnapra nyissa ki a ládát Fox. Ha nem gond.

  • Nem uram, reggelre megoldom – szólt utána Fox, a már rejtekajtón távozó férfi után. Már a doboz felé fordult, amikor a háta mögött megszólalt egy rendkívül kemény érces hang.

  • Máskor ezt ne tegye, majdnem megütöttem – Fox ijedten fordul hátra, hogy szembenézzen, az immár eltorzult külsejű alakkal, aki sötét szemgödreiből, még sötétebb tekintetével nézett vissza rá.

  • Igen uram- komolyodott el Fox.

  • De azért köszönöm – mondta az árny halkan, miközben kilépett Gotham city éjszakai fényei közé.

  • Repülj, csak repülj – mondta hangosan Fox – a városnak szüksége van rád – miközben leült laboratóriumi asztala fölé.

 

2. Fejezet.

 

Egy hónappal ezelőtt, Carolina Mendez gondolatoktól felkavarodott aggyal, feküdt az ágyon, Dallas belvárosában fekvő bérlakásban. Hasra volt fordulva, szemei meredten bámultak a szemben lévő szekrény ajtajára. A menyasszonyi ruha fehér habjai szellemként terítették le a szekrény előtt heverő szőnyeget. Ez volt Carolina Mendez ruhája, csakhogy az ágyon már nem Carolina Mendez feküdt, mint ahogy huszonhárom éve egyszer sem aludt ebben az ágyban. Mert a valóságban Carolina Mendez sohasem létezett. Ezt mondta szomszéd szobában síró asszony, akit annyi éven át az anyjának hitt. De nem volt az. Ma reggel mondta el Carolinának, szinte suttogva a kétségbeeséstől. A lány már egy órája próbálta kiverni ezt a képet a fejéből.

  • El kell mondanom, - szorította meg akkor a kezét az idős hölgy - nem az én tisztem, hogy holnap melletted legyek, nem én vagyok az anyád. Először nem akarta, elhinni, de a bizonyíték ott hevert az ágyon mellette. Azóta már többször is elolvasta, újra és újra, ez volt az egyetlen kapocs, hogy megismerje Carolina Von Schwartzot, aki születet 1977. December 24.-én Gotham városában 3kg 50 dkg – mal, a szülei br. Charles Von Schwartz és Jázzmin Grifits Schwartz. Mindkét név mellett kereszt jelezte, hogy elhunytak. A születési anyakönyvi kivonatot ugyanaz az orvos írta alá, mint a két halotti anyakönyvi kivonatot; dr. Thomas Wayne. A nő felült, sóhajtott egy nagyot.

  • Sajnálom Nicolas ez nem fog menni, én nem vagyok Carolina Mendez – majd lekapta a fogasra akasztott fehér ruhát, és az ágyra dobta, aztán egy perc sem telt bele, már a folyosón állt, és a telefonba beszélt.

  • Jó estét! Itt Caroline Mendez, igen, igen köszönöm. Azt szeretném megtudni, hogy mikor indul a legközelebbi járat Gothambe. Akkor a délután két óraira jegyezzen elő nekem két jegyet Mendez névre. Köszönöm. Viszonthallásra- Sóhajtva tette le a telefont. Tudta az asszony a másik szobában, ébren van, látta a kiszűrődő fényt. Mikor benyitott, Marhta Mendez már nem sírt. Csak ült, nyitva tartva mereven apró fekete szemét. Szomorúság öntötte el mosolygós arcát, mikor meglátta az ajtóban álló lányát.

  • Elakadt a lélegzete félt, hogy a gyermek, aki évekig a mindene volt, most eltaszítja magától.

  • Ne sírj mama!- suttogta Carolin, mire Martha Mendez kitárta ölelő karjait, hogy lánya szorosan átölelhesse. Attól a perctől kezdve, hogy huszonhárom évvel ezelőtt a kezébe fogta, egyetlen kincse volt a világon. Nem számított, ki méhében fogant.

  • - Nagyon, nagyon büszke vagyok rád mama! Köszönöm, köszönöm neked- puszilta meg Schwartz bárónő, az egykori házvezetőnő ráncos arcát.

  • Gyere!- helyezkedett egészen fel az ágy párnájára Martha, és az ölébe fektette a lány fejét. – Mesélek – mondta.

  • Ugyan mami, felnőttem én már, minden mesét ismerek! – nevetett a fiatal nő.

  • Nono ezt még nem ismered- komiszkodott az asszony. Ugyanis Carolina Von Schwartz bárónő történetét mesélem el, Carolina Mendez kisasszonynak. Holnaphoz egy napra huszonhárom évvel ezelőtt, Gotham külvárosában a fenyők közt a „Mencsvárban” mert az édesanyád így hívta: „Mencsvár”, szóval egyedül maradtam. Odakint sűrű pelyhekben hullt a hó. Nem voltam nyugodt. Miután a szüleiddel feldíszítettük a fát, és kettesben megvacsoráztak, a Gothami karácsonyi estre indultak. Sosem felejtem el, édesapád még viccelődött is édesanyáddal, hogy ne féljen – Ne aggódj Jazz! A jó öreg Tom az ügyeletes a korházban, ha a kis táncos- és itt meg simogatta édesanyád pocakját, -Jézuska akar lenni, Tom majd gondoskodik róla, hogy az is legyen – és felkacagott.

  • -Menj már Charles!- és itt nagyot csapott, apád vállára anyukád.

  • Hű, nagyon szerethették egymást- vágott közbe hirtelen Carolina.

  • Igen. Nagyon csodálatosak voltak együtt. De azon az éjszakán minden megváltozott. Tudtam, csak hajnalban érkeznek haza a szüleid, ezért gyorsan elvégeztem, és lefeküdtem. Thomas Wayne kiáltására ébredtem fel.

  • Martha, Martha! Én vagyok az Thomas Wayne, nagy baj van az isten szerelmére, nyissa már ki az ajtót! - észvesztve rohantam le a lépcsőn, és mikor kinyitottam, Wayne nem szólt semmit csak beugrott az ajtón. Az egész testét beborította a hó. A jobb karját és a fél vállát beborították esőkabáttal, a vászonkabátja alatt műtősköpenyt viselt. Az arca pedig fehér volt, akárcsak a hó. Azon az éjszakán, az a férfi úgy nézett ki, mint aki a halálból tért vissza.

  • Pakolja össze a ruháit Martha. Azonnal! Charles és Jazz halott.

  • Amikor ezt meghallottam, éreztem, hogy kezdek összecsuklani, de Wayne erősen megrángatott.

  • Ne veszítse el az eszét, menekülnünk kell, nem maradhatunk itt!- üvöltött, hogy észen tartson, de nem csak ő, hanem a kisbaba is, aki te voltál. Olyan pici voltál, hogy csupán az alkarjával tartott, a köpenye alá rejtve. Mikor megláttalak magamhoz tértem, mindent hátra hagytam, néhány ruhán és rajtad kívül. Wayne egészen, a Bona Ventúra szállodáig hozott minket, egész éjszakán át vezetve, és mikor odaértünk, megparancsolta, hogy ki ne mozduljunk addig, amíg nem küld értünk valakit. Kezembe adta a papírokat, és azt mondta:

  • Martha, ez a gyerek innentől fogva, az ön gyereke, senki nem tud róla magán és rajtam kívül, hogy életben van. És nem is szabad tudni róla senkinek, amíg én nem szólók. Többet nem mondhatok. Bízzon bennem! Ne hagyják el a szállodát! Küldeni fogok valakit magukért – aztán az ölébe vett téged, és egészen az arcához emelt, te meg néztél rá a nagy gombszemeiddel, mikor azt mondta:

  • Ne félj kicsi lány, nem hagylak magadra!- aztán a kezembe adott, kiment az ajtón, és soha többé nem láttam.

  • Akkor mégis magunkra hagyott – ült fel a fiatal lány, kérdően nézve az anyját.

  • Nem egészen – húzta el a száját Márta. – Másnap kocsit küldött értünk, és idehozott ebbe a házba, ami az én nevemen volt, neked pedig nyitott egy bankszámlát. Hét éven át rengeteg pénzt küldött neked, amire hála istennek nem volt szükség, de egyszer csak eltűnt.

  • Aha akkor azért tudtad megvenni nekem ezt az álomszép esküvői ruhát. Anya!- mordult, rá a lány Marthára.

  • Igen - kuncogott egy kicsit a pótanya- örök emlék lesz, és édesanyád is ezt tette volna- simogatta meg a lánya arcát. Annak arca azonban elsötétült, hátat fordított az idős asszonynak, majd egy mély lélegzettel felállt.

  • Anya, holnap Gothambe megyünk – jelentette ki ellentmondást nem tűrő makacssággal.

  • És Nicolá – kérdezett vissza Martha. – amikor a lány visszanézett, az asszony kereste szemében a fényt, az arcán a pírt, de az csak fakó sápadt arccal nézett rá.

  • Istenem Carolin, te nem szereted azt a fiút. Rendben holnap Gothambe megyünk. De nem tudom, mit akarsz ott kicsim – ráncolta a homlokát az asszony.

  • Meg akarom tudni, ki vagyok- válaszolt kurtán Caroline. Apja lánya gondolta magában Martha, miközben követte szemével a lányt, ahogy elhagyja a szobát.

 

 

Másnap hajnalban a dallasi rangersek főnöke, egy vádemelési javaslatot talált az asztalán, és egy letartóztatási parancsot Thomas Gray Bíró ellen. Régen várta, de csak közvetett bizonyítékok voltak, a bíró hatalmától pedig rettegtek az ügyészek. Egyvalaki azonban nem. Az irat az iratokra volt rátéve, Cardell tudta, hogy került oda, az éjjel valaki megmutatta, hogy milyen ügyes is, és ajándékként odatette. A parancs mellé, üzenetet is hagyott:

„ Köszönök a csoportnak mindent, te vagy a legjobb,

a 126- os csillagot ne keressétek Caro”

Leült némán a ranger, tekintetét a falra szegezve, ahonnan az egykori legendás rangerök képei fakón bámultak vissza rá. Erős ujjaival megdörzsölte vörös szakállát, és az otthoni számát tárcsázta.

- Igen, én vagyok drágám. Ne készülj a délutánra. Caro elment….

Miután gondolkozva letette a telefonkagylót mormogva szólalt meg:

  • Bármire is készülj kistücsök, van egy olyan érzésem, hogy még hallani fogunk rólad.

Ugyanebben az időben, a városi ügyészség egyik irodájában Carolin Mendez segédje, elhajolva és tágra tárt szájjal állt, főnöke széles aktákkal megrakott asztala fölött.

  • Ez megőrült! – Suttogta

Az asztal közepén, egy hivatalos iraton a következő állt.

„Vádemelés: Tárgya: Pedofília, Prostitúció

Thomas Gray ellen.

Letartóztatási parancs mellékletben.

Hitelesítve: Carolina Mendez”

Rajta a Dallas város címerét ábrázoló pecséttel.

 

Néhány órával később, a Gothami városházán egy fiatal nő, egy harmincezer dolláros csekkel váltotta meg jegyét a karácsonyi jótékonysági bálra, a jegykiadó teljes megrökönyödésére. Carolina Mendez volt az.

 

 

3. Fejezet

 

 

Alfred az ősz komornyik immár a tizedik körét rótta a Gothami városháza dísztermében, a jótékonysági est vendégei között. A pezsgő felszolgálása közben oda- oda pillantott az árkádos ablakok mellett álló Bruce Waynere. A fiatal milliomos karcsú termetét teljesen eltüntették az előkelő fiatal hölgyek. Rajongó gyermekként vették körül a fiatal férfit. Wayne széles mosollyal játszotta a hódító hímet. Alfred felsóhajtott. Eszébe jutottak a régi karácsonyok, a gyerek Bruce Wayne, ahogy ott ült pizsamájában a fa előtt, ajándékai ott hevertek mellette kibontatlanul. A gyermek pedig nézte a fényeket, üveges tekintetében könnycsepp csillogott, akárcsak, bármelyik más árvának. Wayne sokszor nézett gyerekként, öreg komornyikjára, hogy aztán átölelje, mert csak Alfred jelentette akkor, a világban magára maradt gyereknek a családot. Aztán eszébe jutott Martha Schwartzék egykori házvezetőnője, a fiatal nő hollófekete haja, tiszta köténye, a közös karácsonyok a két fiatal párral, és a Wayne kastély konyhája, amelyben szinte harapni lehetett az ételek illatát. És az a kedves finom illat, ami a nő bőréből áradt. Édes érzés öntötte el, mint hajdanán évekkel ezelőtt, mikor még minden nap láthatta a nőt. Úgy érezte mintha, az estén folyton azt az illatot érezné.

  • Pezsgőt, hölgyem? Pezsgőt, uram? - hajtogatta ösztönösen a pezsgővel teli tálcát a vendégek között hordozva, miközben kezdte idegesíteni, hogy esetleg a hőn áhított illat, ma nem csupán emlékkép lenne. Úgy érezte, egészen közel van hozzá. Akárcsak a karácsonyi emlékek.

  • Kérem, ha nem okozna különösebb fáradtságot, kérnék egy kávét - térítette magához egy fiatal női hang. Alfred meghökkent kissé, a nő hangmodora egy csöppet sem volt leereszkedő, mint az újgazdagoké általában, sőt egyenesen a komornyik szemébe nézett, aki annyira meglepődött, hogy ő is visszamosolygott.

  • Természetesen. Azonnal hozom hölgyem.

  • És kérhetnék még hozzá, sok cukrot, és egy csipetnyi tejet - mutatta mókásan a hölgy a mennyiséget a mutató és a hüvelykujjával.

  • Hát persze - kacsintott rá Alfred, és tudatában annak, hogy mit is csinált, hirtelen el is szégyellte magát, de a nő széles mosolyú köszönömje megnyugtatta. Miközben a kávéért indult, úgy érezte, hogy az illat, amely oly intenzív volt eddig, mintha elillant volna. Carolina eközben figyelte, ahogy az öreg pincér a kávé után indul - kedves öregúr – gondolta - akár ő is lehetne Thomas Wayne. Mióta megérkezett, állandóan a középkorú milliomos férfiakat nézte. - Vajon melyikük lehet Wayne? - tele volt kérdésekkel, mikre csak Wayne adhatott választ. Arról nem is beszélve, hogy amikor meglátta Gotham utcáit, felébredt benne valami, ami elől kishíján a házasságba menekült.

  • Hölgyem, a kávéja - halotta meg a pincér hangját.

  • Köszönöm - vette el, kávéját, a nő. Alfred épp tovább indult volna, mikor Carolina belekapaszkodott a karjába. A komornyik majdnem hátratántorodott a meglepő mozdulattól.

  • Kérem - halotta, ahogy a fülébe súgják – megtudná nekem mutatni, hogy melyik az urak közül, mr. Wayne? - Alfred hatalmas figyelő tekintetét összehúzta és elmosolyodott.

  • Egy pillanat hölgyem, azonnal szólók neki, hogy beszélni szeretne vele - és gyorsan elsietett. Caroline nagyon meglepődött, de nyelt egy nagyot és összeszedte a gondolatait, miközben ösztönösen megfeszítette a hátát. Végre ma minden kiderülhet, ma minden tisztázódhat. Eközben az árkádok alatt Alfred finoman Bruce Wayne fülébe súgta:

  • Uram, egy hölgy szeretne beszélni önnel. - Wayne egy meglehetősen jelentős, de kérdő pillantást vetett rá válaszként.

  • És megjegyzem uram eléggé figyelemreméltó - Wayne, összeráncolta a homlokát.

  • Merre van? – kérdezte

  • A barokk szökőkútnál, ott uram, az a hosszú szőke hajú hölgy…

  • Feketében! - fejezte be a tájékoztatást a fiatal férfi, miközben a tömegen finoman átvágva elindult a nő felé, aki háttal állt neki, de egy másik férfit figyelt, aki éppen felé indult. Az öreg Peter Bart volt, aki épp Stanly Hoppshoz, a Gothami korház főorvosához sietett, mellesleg elég merész pillantást, vetett a nőre, akárcsak Wayne, aki már egészen közel járt a lányhoz. Megállt, hogy szemügyre vehesse, a szeme elé táruló látványt. Tekintetével teljesen magába itta a nőt. Megkövülten figyelte, ahogy a nő aranyszőke hajának hullámai, a csípőjére érnek, hogy ott annak fekete estélyi ruhája megálljt parancsoljon neki. – Csipkerózsika a bálban - gondolta Wayne, és egészen közel hajolt a nőhöz, annyira hogy érezte annak finom meleg illatát. Először azonnal szóba akart állni vele, de aztán ösztönösen kinyújtotta a kezét, és megérintette annak haját. Ha csupán az ujjai hegyével is de megérezte a hajtincsek selyemszerű puhaságát. Caroline eközben egyre idegesebb lett, az előbbi idősebb férfi akár lehetett volna Thomas Wayne is, de az csupán ránézett a lányra és elillant. Lassan elöntötte a tehetetlenség dühe, arra gondolt, hogy minden középkorú férfit végigkérdez – Ön mr. Wayne? – még maga elé is képzelte a mókás jelenetet, hogy kissé lehiggadjon, amikor egy mély férfihangot hallott meg a háta mögül.

  • Jóestét! Bruce Wayne vagyok, miben segíthetek? – egy szempillantás alatt a két ember olyan meglepedten nézett egymásra, hogy még a körülöttük álló embereket is meglepték. Waynet teljesen elbűvölte a nő nyílt és hatalmas kék tekintete, ami olyan csodálkozóan nézett rá akár egy kisgyereké. Kettőjük közül ő tért magához hamarabb a zavartságtól, és finom mosollyal a bámészkodók felé fordult, miközben a nő derekára helyezte enyhén a tenyerét.

  • Régen látott barát - mondta, és terelni kezdte újdonsült beszélgető partnerét, a díszterem egy kevésbé forgalmasabb helye felé. A nő finoman, de azért érezhetően elhúzodott, a derekára tett kéztől, nem tudta miért, de véletlenül sem akarta azt éreztetni a férfival, hogy iszonyt keltene benne, és ez még jobban zavarttá tette a viselkedését. Nem volt az a típusú nő, aki szerette a másik nem ilyen jellegű közeledését, közönségesnek érezte, ha egy idegen férfi csak úgy meg akarta érinteni. Finom elhúzódása, inkább az illemnek és leginkább önmagának szólt, és nem Waynenek, bár ami azt illeti, sokkal idősebb férfira számított. Tehát nem arra, akivel most épp megállt a terem egyik elhagyatott sarkában, a díszpálmák alatt. Rá is nézett, és alig hallhatóan megjegyezte annak szemébe nézve:

  • Ha jól sejtem, én egy másik Waynet keresek. - A férfi, merően nézett rá, csontos arca messzemenően méltóságossá tette arckifejezését. Amit megtört, a szája sarkából kivillanó huncut mosolya.

  • Hát pedig én vagyok, itt az egyetlen ember, akit itt Waynnek hívnak.

  • Jó - sóhajtott egy nagyot Caroline, de én egy jóval idősebb Waynet keresek, és kizárt, hogy ne legyen itt, ez mégis csak Gotham City jótékonysági estje.

  • Nézze hölgyem - komolyodott el Wayne arca, amiben volt valami félelmetes - Gothamben, én vagyok az egyetlen Wayne, és nem bánom, hogy nem vagyok legalább hatvan éves.

  • És Thomas Wayne? – a lány látta, hogy a szemben álló férfi arca teljesen megmerevedik, mikor meghallja Thomas Wayne nevét. Két szemével a földre néz, majd merészen a szemébe mondja:

  • Az apám tizenhét éve halott - úgy érezte, hirtelen nem kap levegőt, az agyát elöntötte, a sajnálat, és a kétségbeesés érzése. Az egyetlen ember, aki választ adhatott volna a kérdéseire, már rég halott. Hosszú perceken keresztül némaság ült a két ember közé. A fiatal nő megdöbbenése időt adott a férfinak, hogy végignézze arcának minden rezdülését. Egy ember, aki nem is ismeri az apját, mégis sajnálatot kelt benne a halálának a híre. Ráadásul túl fiatal ahhoz, hogy Thomas Waynre emlékezhessen. Hiszen finom arcbőre, feltűnően karcsú alakja önkéntelenül is elárulta korát.

  • Tehát, akkor segíthetek önnek?

  • Sajnálom – mondta, mit sem ügyelve Wayne kérdésre - nem tudtam, hogy az édesapja már nem él – a férfi keserűen elmosolyodott.

  • Ezzel el is árulta, hogy nem lehet Gothami. Gothamban ezt mindenki tudja - A fiatal nő, nyíltan mosolygott vissza rá.

  • Most járok először itt.

  • Akkor honnan ismeri az apám? - Wayne, nem tudta leplezni nagyra törő érdeklődését. Szinte remegett a kíváncsiságtól.

  • Mondjuk úgy, hogy valamikor régen tett, az édesapja valamit, aminek nincs meg a magyarázata. Ezért kerestem.

  • Ez kissé titokzatosan hangzik. Sőt borúsan. Egy tett, aminek nincs magyarázata – húzta fel Wayne a szemöldökét.

  • Nem ne gondoljon rosszra, csak már senki nem tud választ adni a kérdéseimre. Úgy értem, na mindegy hagyjuk… Caroline annyira belekavarodott a magyarázkodásba, hogy gyerekesen feladta. Száját játékosan lecsücsörítette, kuncogásra késztetve ezzel a vele szemben álló férfit. A szíve szerint mindent el akart mondani Waynnek, hogy úgy néz ki az apja, megmentette az életét, és hogy szerinte Thomas Wayne jó ember volt, de igazságot akart önmagának, és Bruce Waynenek ehhez az ügyhöz igazán semmi köze nem volt. Arról nem is beszélve, ösztönei azt súgták, hogy a szülei halála nem véletlen következménye volt, és amíg ki nem deríti mi történt, nem hagyja el Gothamet. Bármi áron is de igazságot akart. De Waynet, meg akarta kímélni.

  • Akkor nem segíthetek önnek? - nézett rá a férfi, már- már gyengéden.

  • Sajnos nem, ön ezekre, a kérdésekre nem tudhatja a választ - rázta meg a fejét a nő.

  • Hát akkor legalább, hagy kérjem fel táncolni, ha már a kíváncsiságát, nem tudtam kielégíteni, na és persze ha az úr nem lesz féltékeny – bökött Wayne, a lány gyűrűs ujja felé. Meglepte hogy az, hirtelen ránéz a kezére, és bájosan elkacagja magát.

  • Ja, ennek semmi jelentősége! - mondta és nagy meglepetésére, lehúzta a karika gyűrűjét, és zsebet keresett ösztönösen a ruháján – kár, nincs zsebem – motyogta, majd megfogta Wayne kezét, és a tenyere közepébe tette a gyűrűt – önnek úgy is olyan szép nagy keze van, kérem, megőrizné nekem, a tánc végéig.

  • Persze! - mondta a férfi, de már a lány kezét nem engedte, hanem egyenesen a táncolók közé vezette. A zenekar lassú lágy zenét játszott, Caroline, érezte, hogy a partnere egészen közel húzza magához, annyira közel, hogy érezte a homlokán annak egyenletes légzését. Ösztönösen tette bal kezét a férfi vállára, össze volt zavarodva, szüntelenül járt az agya, fejét Wayne mellkasára hajtotta, aki lehunyta a szemét, beszívta a levegővel, az annyira közel lévő édes illatot, és most először nem gondolt a város sikátoraira, csak a nőre gondolt, aki ott volt a karjaiban, idegenül, de ott volt, és aranyszőke haja, öltönyére borult, testének melege pedig megrészegítette. Érezte a lány gondolataiban, valahol egészen máshol jár, úgy nehezedett feje Wayne szívére, mintha aludna. Tenyerük közt ott volt a nő karika gyűrűje, ami mély töprengésbe üldözte a lányt. Lelkiismeret furdalást érzett, ezen az éjszakán, Dallasban kellene, fejét egy másik férfi vállára kellene hajtania, aki már a férje lenne, de Nicolas Falconi Dallas milliárdosa a délután hiába várta a lányt az oltár előtt. Carolin tudta azt, hogy mélyen megbántotta az őszülő halántékú férfit, aki szinte gyerekkora óta tenyerén hordozta a lányt, mióta csak a gimnáziumi támogatási ceremónián találkoztak, támogatta tanulmányait akár csak egy jó nagybácsi. Mintha ezzel megvásárolhatná a lány szerelmét, de csak Caroline szeretetét tudta vele elnyerni, és habár karrierjét neki köszönhette, a nő kegyetlen alapossággal végezte a munkáját, és így Dallas legmenőbb ügyésze lett. Végül is szerette a férfit, és ezt Nicolas is tudta, de vágyat sosem érzett iránta, viszont, ez Nicolast nem érdekelte. Egyenként váltotta valóra a nő álmait, a gyermekek megsegítésére a Justicia magániskolát, a fiatal elítéltek számára a rehabilitációs központot, támogatta a városi rendőrséget, csupán egyetlen feltételre volt szüksége Carolinera. Aki végtére is a kedvéért otthagyta a Rangerseket, de az ügyészséget nem, tudását és a hagyományok iránti hűségét, amit Egyiptomban szerzett, mélyen elásta, igazi nővé vált. Dallasért határozta el a házasságot, a városnak élt, és a jótékony tettek kicsikarásával felemelte azt. S most bűnösnek érezte magát, erősebb volt a szabadság utáni vágya, mint az elkötelezettség, amit otthona iránt érzett. Az igazság utáni ösztönét, a titok, amely a kilétét fedte, annyira felerősítette, hogy semmi sem érdekelte. Hálás volt a rejtélynek, úgy érezte kellően erős indok, és tény ahhoz, hogy új életet kezdjenek. Ő és Martha. Kapott egy új nemes célt is, Gotham az alapján, amit látott belőle romokban hevert, és Caroline Schwartz rangjának köszönhetően segíthet, és végre egyedül. S most ezen az éjszakán érzett valami olyat, amit Nicolas mellett kellett volna éreznie, halotta a szív dobogását, ami átjárta az ő egész testét is, megnyugtatta az ütemes hang, de a forróság is elöntötte, el is pirult, aminek köszönhetően, gyorsan lehunyta a szemét, nem mintha a vörös arcát ez megmentette volna.

  • Na és hol járt ebben a világban, ha csak most ért ebbe az öreg koszos városba?

  • Dallasból jöttem – adta meg elgondolkozva Wayne kérdésére a választ a lány.

  • Az szép, nagy, város. Híres a közbiztonságáról - állapította meg Wayne.

  • És ön, mindig Gothamban élt, Mr. Wayne?

  • Többé, kevésbé. Mondjuk úgy, megjártam pár helyet a nagyvilágban – Caroline a férfi hangjának elfakulásában érezte, nem szívesen beszél magáról. Igazság szerint nem is zavarta, ő sem igazán örülne, ha töviről hegyire el kellene mesélnie, miért is hagyta ott Dallast. Viszont Wayne meglehetősen érdekelte, kellemesen megnyugtatta mély bársonyos hangja és nem állta meg, hogy ne beszéltesse.

  • Hogyan lehet, hogy ha annyi szép helyet bejárt, mégis Gothamban maradt, még csak nem is egy szép város.

  • Vannak az embernek kötelezettségei is - morogta a választ a férfi az orra alatt, elvégre még sem mondhatta: - meg akarom menteni - nem bízott a lányban, még ha megbabonázta sem. Nem értette, de úgy érezte, mintha valami bűntudatot ébresztett volna fel a nőben, az csak némán lehajtotta a fejét, miközben a falióra elharangozta az éjfélt. A harangjátékkal együtt az emberek többsége, karácsonyi énekeket kezdett el énekelni nagy fenn hanggal, miközben ezernyi apró kis fénypont gyulladt ki, a terem közepében felállított hatalmas fenyőn. A nő nagy kék szemeit Waynere emelte majd, suttogva megszólalt:

  • Most mennem kell.

  • Most? De csak most kezdődik igazán az estély – nézett vissza meglepetten a férfi.

  • Tudom, de nekem is kötelezettségeim vannak, ma éjjel - mondta Caroline, miközben már az éneklő tömeg közé vegyült, mire Wayne felocsúdott addigra alaposan magára hagyták a táncparketten. Diszkréten sietett ki, a teremből a nő után, de már csak a városháza előtt ért utána, látta, ahogy a nő egyedül beszáll egy elegáns fekete Ponthiacba, majd elhajt. Ösztönösen nézett, az elhaladó autó után, miközben félhangosan mormogta maga elé:

  • Ki vagy te? – aztán a kezében tartott gyűrűt, amit a nő sietségében nála hagyott, felemelte az utcai lámpák fénye felé tartva, szeme már évek óta hozzá szokott, az éjszakai fényekhez, ezért könnyedén el tudta olvasni a gyűrűbe belevésett nevet.

  • Találkozunk még, kedves Caroline – mondta, és a szája sarkában ravasz mosoly jelent meg.

Alfred látta, ahogy Wayne visszajön a terembe, és egyenesen feléje tart. Mikor odaért hozzá, halkan szólalt meg:

- Az alibim Alfréd?

- Mindenki úgy tudja, hogy jótékonysági ünnepségen vesz részt Európában, ezért távozik olyan korán.

- Rendben. Köszönöm Alfred – nézett le a komornyikra.

- Nincs mit Uram.

- Ezt tegye el nekem - mondta Alfred tenyerére helyezve kezét – vagy inkább mégse – zavarodott meg hirtelen, mikor megérezte a gyűrű fémjének keménységét az ujjai között – majd én vigyázok rá. - Alfred kissé meghökkenve kérdezett rá.

- Minden rendben Uram? Kissé zavartnak tűnik - A fiatal férfi összeráncolt és mókás arccal nézett vissza rá.

- Zavartnak? Meglehet Alfred.

- Talán végre aludnia kellene, egy éjszakát a város is kibírhat, a denevér nélkül.

- Alfred a denevérnek nincs megállás, a város sötét oldala nem nyugszik – sóhajtott fel Wayne

- Engedje meg, hogy megjegyezzem uram, a teher, amit magára vett, egyre jobban összeroppantja, és eljön az, az idő, amikor már kevés lesz hozzá egyedül.

- Ezért van itt nekem maga - mosolygott rá Wayne, miközben lendületesen faképnél hagyta az öreg komornyikot.

- De én sem leszek itt örökké – dünnyögte szomorúan maga elé az idősödő férfi - És akkor ki fog ön mellett állni?

Hírek

  • Új Batman
    2009-12-26 23:19:27

    Új fejezet

  • Változás
    2009-12-26 23:15:14

    Előfordulhat, hogy az Akinek én láttalak, című kisregény módosításra kerül...

    kb egy -két órára eltünik, és úgy kerül vissza. Megértéseteket köszönöm

    Marius

  • Folytatódik a Batmanas történet
    2009-12-18 18:32:42

  • Új oldal
    2009-12-11 19:13:20

    Egy  külön Weboldalat szenteltem Freddie Mercury, a valaha élt legnagyobb énekes tiszteletére, mindenkit szeretettel várok. Elérhető szolgáltatások: Chat, vendégoldal, fórum, Képeslapküldés, E-mail....

    Teljes méretű kép megtekintéseA Link

    http://mariusfanfitionok.honlapepito.hu/

  • Módosítások
    2009-12-10 09:47:49

    Fejléc modosítva

  • Új regény
    2009-12-04 19:04:07

    Indul a Gotham Éjszakai Árnyai az első fejezettel...

    egy jó kis Batman sztori, jó szórakozást

  • Új Freddie Mercury képek
    2009-11-30 18:30:23

    Freddie Mercury - 454 x 579

  • Új Freddie Mercury klipp
    2009-11-28 19:42:29

    Freddie Mercury - 454 x 461

  • Új Queen:)))
    2009-11-28 19:31:03

  • Különleges videók
    2009-11-28 19:21:38

    Ide egész különleges videók, néha filmtrailerek kerülnek fel...jó szórakozást...

  • Bruce Lee
    2009-11-28 18:56:36

    Bruce Lee galéria készül

     

  • Queen
    2009-11-26 19:32:17

    Új Queen videó került fel

    Teljes méretű kép megtekintése

     

  • Brandon Lee
    2009-11-26 19:24:58

    Képek és Videó került fell róla.

    Teljes méretű kép megtekintése

     

     

  • Új oldal:
    2009-11-25 19:52:58

    Egy régi kedves ismerős, Brandon Lee személyének szeretnék szentelni továbbá, egy részt az életemből. Fogadjátok sok szeretettel.

  • In memoriam Freddie Mercury
    2009-11-24 20:41:56
    • " Nem akarok morbid lenni. A hetven év egyébként is nagyon messze van. ami engem illet, teljes értékű életet éltem, és ha holnap meghalnék nem bánnám. Éltem. És megtettem mindent."

     

  • Emléktábla Freddie Mercurynak
    2009-11-23 22:58:09

    Freddie Mercury emléktáblát kap Angliában 2009-11-23 19:25:25 Bár a zene egyik fővárosában, a svájci Montreux-ben már 1996 óta áll szobra, halálának 18. évfordulóján Nagy-Britannia is emléktáblát avat Freddie Mercury tiszteletére. A táblát november 24-én, éppen az énekes halála után 18 évvel leplezik le London elővárosában, Mercury szülőhelyén, Felthamben. Az ünnepségen az énekes családja, valamint a Queen együttes gitárosa, Brian May is részt vesz. A svájci Montreux-ben - a világ egyik legjelentősebb dzsesszfesztiváljának helyszínén - az énekes életnagyságúnál is nagyobb szobra áll. (MTI)

    Hát ez a hír hitleles is lenne, ha Freddie nem Zanzibárban született volna. Kérem, aki az eredeti cikket írta, legalább annyira tisztelje meg az elhunytat, hogy útána néz hol született.

  • Ezt a dalt, az édesanyjának énekelte
    2009-11-23 22:42:54

    Már nem tudta befejezni....

    emlékezzünk így rá


    A gallériában nyitó oldalon megtalálhatjátok. 

  • 1991.11.23
    2009-11-23 21:51:40

    Freddie Mercury, a Queen énekese. Bejelenti, hogy AIDS- ben szenved.

    A házának kapuját, pár perc leforgása alatt, virágok, és mécsesek lepik el. Az emberek, a háza elötti téren várakoznak. Csend van... Néhány elfojtott könycsepp deresedik meg a hidegben, az emberek arcán. Odabenn, valaki szenved, egy másik világba készül. A megtört test már érzi, hogy meg fog halni. Rezdülés nélküli, a száj , mely annyi szólamot énekelt, némán összezárva. Még lélegzik. Lassan, egyre lassabban. Újjászületni készül... legenda lesz.

     

  • Mi ez az oldal?
    2009-11-23 21:39:28

    Ma útjára indítom ezt az oldalt. És persze vele sok minden mást is....

    Főleg az elkészített alkotásaim kapnak helyet... jó barangolást. 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet