Egy vers: Kezdetnek
A mandolinos bohóc dala
Mókásnak születtem, úgy éltem köztetek.
S ti, mint gyermek a játékot, úgy szerettetek.
Hiszen az volt az életem.
S ti játszottatok velem.
Akartam. Akartam, hogy szeressetek.
Játszottam, csak nevessetek.
Mosolyogtam, ha fájt.
Sírtam, ha boldog voltam.
Tettem, amit akartatok.
Érezni kezdtem, fáradt vagyok.
De mégis maradt a kacagás.
Az álorcámon teljes mosoly.
S álltam fehérre kent arccal.
Mulattattam.
S mikor már tudtam, összerogyok,
Futottam.
Előletek.
És búvóhelyemen lepihenve.
Kapkodtam levegő után lihegve,
Talán aludtam, egy kicsit.
Megmordult, egy hang: - Csitt!
Felültem. Zörgő csontjaimra támaszkodtam.
Még egyszer, nevetetni akartam.
S mégis oly könnyedén indultam el.
Felugrottam, egy lendülettel.
Sokszor zúgó fejem, most kitisztult.
Odakint jeges szél fújt, és hallottam nyüszítését,
A játszó gyerekek szökdelését.
Kacaját, és bús nótaszót,
A szuszogó alvót.
S néztem őket.
Láttam őket.
Imbolyogtam, mintha egy csónakban feküdnék a vízen.
Alattam deszka, éreztem, hogy ott hever.
Fájt? Soha.
Olyan könnyű lett minden.
Csobogott a tér melletti kis patak.
Nem tudom, hogy éreztem
Ahogy, a hátamon siklanak a halak.
Nem volt hideg víz, és nem égetett a lángoló tűz.
Pedig benne álltam, meztelenül.
Anyám válla rázkódott, sírt.
Ahogy sokan mások is a fura teremben.
A kezét tartottam kezemben.
- Ne sírj - suttogtam, majd ordítottam.
Aztán felriadtam. Nem hallott.
Senki, sem hallott. Engem.
Csak magamat halottam, odabent.
Felugrottam, meztelenül, égnek álló hajjal.
Egy közeli padon riszáltam őrült kacajjal.
De csak sírtak tovább. Hiába toporzékoltam.
Miért nem nevet senki?
Csend lett.
Mire reszketni, kezdtem. Pityeregni.
Még mindig anyám kezét fogtam, forróan égett tenyeremben.
Mégsem felelt, csak ült velem szemben.
Az egyik pillanatban itt voltam, a másikban ott.
Körülöttem mindenki zokogott.
A szám elé kaptam a kezem.
De nem volt tenyerem.
Eltűntek lábaim. Mindenem.
Összerogytam: - Istenem! – Istenem!
A hátam mögött felmordult valaki.
- Gyere mókamester! Ideje indulni!
Követtem de miért? Nem akartam!
A szél elhalkult, és szálltam.
A könnycseppek között, virágszirmok estek lágyan utánam.
Egy bohócból, így csillaggá váltam.
In Memoriam Freddie Mercury
1946-1991
Hírek
Előfordulhat, hogy az Akinek én láttalak, című kisregény módosításra kerül...
kb egy -két órára eltünik, és úgy kerül vissza. Megértéseteket köszönöm
Marius
Egy külön Weboldalat szenteltem Freddie Mercury, a valaha élt legnagyobb énekes tiszteletére, mindenkit szeretettel várok. Elérhető szolgáltatások: Chat, vendégoldal, fórum, Képeslapküldés, E-mail....
Fejléc modosítva
Ide egész különleges videók, néha filmtrailerek kerülnek fel...jó szórakozást...
Egy régi kedves ismerős, Brandon Lee személyének szeretnék szentelni továbbá, egy részt az életemből. Fogadjátok sok szeretettel.
Freddie Mercury emléktáblát kap Angliában 2009-11-23 19:25:25 Bár a zene egyik fővárosában, a svájci Montreux-ben már 1996 óta áll szobra, halálának 18. évfordulóján Nagy-Britannia is emléktáblát avat Freddie Mercury tiszteletére. A táblát november 24-én, éppen az énekes halála után 18 évvel leplezik le London elővárosában, Mercury szülőhelyén, Felthamben. Az ünnepségen az énekes családja, valamint a Queen együttes gitárosa, Brian May is részt vesz. A svájci Montreux-ben - a világ egyik legjelentősebb dzsesszfesztiváljának helyszínén - az énekes életnagyságúnál is nagyobb szobra áll. (MTI)
Hát ez a hír hitleles is lenne, ha Freddie nem Zanzibárban született volna. Kérem, aki az eredeti cikket írta, legalább annyira tisztelje meg az elhunytat, hogy útána néz hol született.
Már nem tudta befejezni....
emlékezzünk így rá
A gallériában nyitó oldalon megtalálhatjátok.
Freddie Mercury, a Queen énekese. Bejelenti, hogy AIDS- ben szenved.
A házának kapuját, pár perc leforgása alatt, virágok, és mécsesek lepik el. Az emberek, a háza elötti téren várakoznak. Csend van... Néhány elfojtott könycsepp deresedik meg a hidegben, az emberek arcán. Odabenn, valaki szenved, egy másik világba készül. A megtört test már érzi, hogy meg fog halni. Rezdülés nélküli, a száj , mely annyi szólamot énekelt, némán összezárva. Még lélegzik. Lassan, egyre lassabban. Újjászületni készül... legenda lesz.
Ma útjára indítom ezt az oldalt. És persze vele sok minden mást is....
Főleg az elkészített alkotásaim kapnak helyet... jó barangolást.